1-Nekünk is vannak kedvenceink

Hát igen, kár is lenne tagadni, hogy mi az olyan diákokat szeretjük leginkább, akik minden órára készülnek lelkiismeretesen, és látszik, hogy komolyan veszik a tanulást. Emellé persze azért még tehetünk egyéb személyes tulajdonságokat is; én például szeretem az olyan diákokat, akik lazák, jófejek és van humorérzékük. Ez a tanulást is megkönnyíti, és jó hangulatúak lesznek tőle az órák is.

2- A tanár pontosan tudja, hogy mennyit tanultál

Azt is, ha sokat, és azt is, ha keveset. Sajnos nehéz diákként eltitkolni, ha az ember nem nagyon tudja, hogy miről szólt az elmúlt óra, de még csak körülbelül sem. Vannak azonban, akik ebből nem is akarnak titkot csinálni: már eleve haza sem viszik a tankönyvet, mivel tudják, hogy úgysem vennék elő otthon. Ha másból nem is, de az ilyen diák legalább önismeretből megérdemel nálam egy ötöst.

3- A tanár is izgul az első óra előtt

SŐT! Szerintem jobban izgulunk, mint a diák! Nekünk kell „előkészíteni a terepet”, és gondoskodni arról, hogy az óra végén a diák minimum az „aha-élménnyel” távozzon. Sokszor úgy érzem magam, mintha egy cirkuszi porondon én lennék a zenekar, a porondmester, a légtornász, a bűvész és a bohóc is egyben. Csak remélni tudom, hogy a legtöbben jól szórakoznak az előadáson.

4-A tanár sokszor magyarázza ugyanazt, de szinte sohasem ugyanúgy

Mi is mindig tanulunk, amikor újra meg újra elmagyarázzuk a „present perfect”-et vagy a szendvedő szerkezetet. Szinte minden alkalommal egyre jobban megy, de persze azt sohasem szoktuk elárulni, hogy a múlt héten kicsit bénára sikerültek a példamondatok, vagy éppen túl sokat magyaráztunk. Szóval nagyon is igaz: „Fake it  until you make it”

5-Fegyelmezés

Talán voltatok már ti is diákként abban a helyzetben, hogy csak akkor szeppentetek meg igazán, amikor a tanár azzal fenyegetett, hogy „háromig számolok és vége a türelmemnek”. Hát, az igazság az, hogy nincs vége, és a legtöbbször fogalmunk sincs, hogy mit kellene három után csinálni. Szerencsére még nem találkoztam olyan gyerekkel, aki kettőnél ne hagyta volna abba, bármi rosszat is csinált. Ezt a taktikát azért nem ártana tényleg titokban tartani!

6-A tanár tényleg elveszti a türelmét

Mikor következik ez be? Nos, az összes kollega nevében nem tudok nyilatkozni, de magam nevében állíthatom, hogy én leginkább a szülők miatt vesztem el a türelmemet. Amikor például minden egyes angolóra után/előtt/helyett személyes mélyreható beszélgetést szeretnének vagy amikor a nemtörődömség különféle jeleit látom rajtuk. Vagy ha éppen este nyolckor gondolják azt, hogy meg kellene beszélni, amit óra előtt/után/helyett nem tudtak elintézni velünk. Ja, és hogy jegyezzem meg, hogy ki milyen dzsekiben, kardigánban, tolltartóval, dossziéval jött iskolába. Hát, ez az igazi kihívás, nem a gyerekek.

7-A hétfő reggel nekünk is sokszor kínszenvedés

Ugye, ezt nem kell részletezni? A teljesség kedvéért mondjuk el, hogy ennek ellenére megpróbálunk jobb képet vágni, mint a diákok többsége, pedig sokszor nagyon nehéz…

8-A fordításban ki segített?

Ezt a kérdést a legtöbbször fel sem kell tenni, hiszen úgyis tudjuk a választ: ki más, mint a google translate? Hát, csak úgy szólok: nem olyan jó ötlet! Inkább fogadjátok meg nagyapám tanácsát, aki azt vallotta: „olyan szárnyakkal repülünk, amilyen van.” Hidd el, minimális szókinccsel is lehet maximális eredményt elérni!

9-Kíváncsiság

Hát persze, hogy szeretnénk tudni, mit gondolnak rólunk a diákok? Mit mesélnek otthon az angolórákról a vacsoraasztalnál? Kifiguráznak bennünket? Gúnynevet adnak? Félnek tőlünk (remélem, nem!)? Hát, ezek azok a titkok, amelyekre nem igazán fog fény derülni, de sokszor talán jobb is, nem?

10-Mi sem tudunk mindent!

Persze nem mindig mutatjuk, hogy nem vagyunk képbe az óangolban végbement hangváltozásokkal vagy éppen nem ismerjük egy-egy vonzatos ige hauszonhatodik jelentését. Sokszor viszont mutatjuk, hogy nekünk is vannak gyenge pontjaink, de szerintem nincs ezzel semmi gond, hiszen nem lehetünk sem két lábon járó szótár, sem pedig irodalmi-szöveggyűjtemény, de leíró nyelvtan sem. A diákok is egyszerűen fogadják el, hogy nem vagyunk mindentudók!

Ezen kívül még rengeteg dolog van, amiről az angoltanárod reméli, hogy soha nem fogod megtudni, de ez maradjon TITOK!