Nos, ha ez így van, akkor tanárként már megtettük az első lépést, hogy nyelvtanulás helyett az „érzékenyítést” részesítsük előnyben, ugyanis korai gyermekkorban nyelvtanárként annyit tehetünk, hogy az anyanyelv elsajátításának módszerét a lehető legközelebb hozzuk a „nyelvtanuláshoz”, ami ebben a korban nem más, mint rengeteg játék és mozgásos tevékenység.

Mai posztunkban a korai nyelvtanulás néhány jellemzőjét vesszük sorra.

• Valójában klasszikus nyelvtanulásról kora gyermekkorban még nem beszélhetünk, hiszen a kisgyermek ebben az időszakban eleve anyanyelvét is „tanulja”; azaz a maga természetes módján próbálja először a szabályokat megérteni, majd azok mintájára saját kreativitását használva a még nem (elégszer) hallott szavakat, szerkezeteket kreatív módon „kitalálni”. Ilyenkor időnként nagyon érdekes, vicces megoldások születnek, amelyek mind azt bizonyítják, hogy az a bizonyos „nyelvérzék” (azaz nyelvi kreativitás vagy intuíció) már kora gyermekkorban létezik és sikeresen működik anélkül, hogy a később szociális és egyéb okok miatt kialakult különféle gátlások fékeznék ezt az ösztönt. Mindenki tud akár a saját családjából is olyan példákat mondani, amelyek „logikus hibák”, és a kisgyermeki észjárás szerint bizony nagyon is helyénvaló szabályok lennének. Például a 3 éves a „rét / rétek; pék /pékek” mintájára kitalálja a „fész / fészek” alakot; vagy a „tó /tavak” analógia alapján megalkotja a „ló / lavak” alakot. De ugyanilyen vicces a „játszik, eszik, alszik” igékből született „mozgik” is.
  A természetes nyelvtanulási folyamatban az ilyen kreatív tévedések nagyon is helyénvalók; tehát ha nyelvtanulóink ilyen „szabálysértéseket” követnek el, annak igenis örülnünk kell! Például: „I’m redding” = I’m getting red;  „I goed fast” = I went fast; a „sit up” hallatán a gyerekek felállnak, mert az „up” szót értették és mert ülve voltak; „He’s a poster= He’s a mailman; „so many fishes”= so many fish;  „don’t nice”=he’s not nice (miután a „like/don’t like” kifejezéseket sikeresen megtanulták).
• Hallgatni arany. Ha gyakorló tanárként azt tapasztaljuk, hogy a téli szünetig nem beszélnek spontán a gyerekek, az teljesen normális. Addig ugyanis információkat gyűjtenek; ez az aktív hallgatás időszaka. Ugyanakkor ne lepődjünk meg, ha egy-egy önfeledt pillanatban (netán álmukban) mégis angolul kezdenek beszélni. Akár 10-12 angolóra is eltelhet, mire az első spontán kifejezéseket vissza fogjuk hallani. Ilyenkor a legfontosabb, hogy ne veszítsük el türelmünket és motivációnkat.
• A pavlovi reflex. A tárgyak, játékok segítik a nyelvelsajátítást, és könnyebben beindítják a nyelvi produkciót. Eleinte tehát használjunk minél több, párhuzamos ingert (pl. képkártyák, játékok, manipulálható eszközök, stb.). Később, ha a gyermek meglát egy képet vagy egy játékot, az asszociáció alapján már kezd is énekelni, azaz megtörténik az irányított nyelvi produkció. Később ez már játék nélkül is megtörténik, más szituációban. Még később pedig ugyanaz a kifejezés egy újabb, elvontabb helyzetben is spontán „felhasználódik”.
• Ismétlés a tudás anyja. Ahogy anyanyelvükön is, úgy a nyelvtanfolyamon is szeretik a gyerkőcök, ha végtelenszer eljátszhatják, elénekelhetik, elmutogathatják ugyanazt a játékot, dalt, mondókát. Ilyenkor a legfontosabb, hogy türelemmel adjunk mindenkinek lehetőséget az éneklésre, szerepjátékra, hiszen ezekben a pillanatokban szilárdul meg a „tudás”. Igenis, jó jel, ha a gyerekek tízszer is el szeretnék énekelni ugyanazt a dalocskát!
• Változatos szituációk. Ha ugyanazt a szókincset (pl. színek) látják és hallják több helyzetben, akkor később egyre spontánabb módon megpróbálják majd „újrahasznosítani”. Ilyenkor tulajdonképpen spontán nyelvi produkcióról van szó, ami pedig az idegennyelv-tanítás egyik célja. Ha ezt elértük, jár egy vállveregetés önmagunknak!

Tehát ha óvodás csoportot tanítunk, akkor a legfontosabb, hogy a tanulási folyamatot tegyük olyan természetessé, amennyire csak lehet. Ilyen korban a formális tanulási helyzetek olyannyira nem hatékonyak, hogy egy-egy kudarc vagy rossz élmény akár több évre gátolhatja a gyermek érdeklődését és természetes kíváncsiságát. Inkább játsszunk, mozogjunk sokat a kicsikkel, éppen úgy, ahogyan az anyanyelvükön tennénk.