Tévhit: Nyelvtanár vagy, neked aztán könnyű nyelveket tanulni! Ragad rád a tudás!
Ez sajnos nem teljesen igaz. Mi is ugyanúgy küzdünk az időbeosztással és a motiváció hiányával, mint az átlagos nyelvtanulók. Csak amiatt nem fogunk bele egy nyelv tanulásába, mert „érdekes”, hiszen nekünk minden nyelv érdekes. Kell valami konkrétabb, pontosabb motiváció. Aztán ha az megvan, át kell gondolnunk az időbeosztásunkat, hogy napi és heti szinten mennyit tudunk ezzel foglalkozni? Ha pedig komolyan belelendültünk a dologba, és túl vagyunk az első nehézségeken, akkor jönnek a nyelvtani szabályok, a kivételek és a semmihez sem köthető szavak. Sokunk számára a „könnyű nyelvtanulás” kimerül annyiban, hogy a nyaralás alatt élvezzük azt, ha extra gyorsan meg tudunk tanulni 4—5 szót, ami a „túléléshez” kell egy olyan országban, aminek nem beszéljük a nyelvét, ám az angol akkor is kisegít az esetek 99%-ában.

Tévhit: Nyelvtanár vagy, fordítsd már le ezt a pár sort nekem. És következik egy többnyire néhány oldal szakszöveg, amihez minimum mérnöknek kellene lennünk, hogy legalább is értsük (magyarul), hogy pontosan miről is van szó. Attól, hogy ismerünk egy nyelvet, nem tudunk több oldalas szakmai anyagokat rekordidő alatt a kisujjunkból kirázni! Ne kérj bennünket ilyenre, a szakfordítás egy külön szakma.

Tévhit: Beszélsz nyelveket, bárhová elmehetsz dolgozni.
Hát nem. Nekünk ugyanis a nyelvtudásunk a legfőbb szakmai „tőkénk” és kompetenciánk, és itt körülbelül be is zárul a kör. Ezen kívül máshoz nem is értünk. Legtöbbünk még egy excel táblázatot sem tud káromkodások és több napi rákészülés nélkül megcsinálni. Ezen kívül nincs tapasztalatunk például HR, PR, marketing, pénzügy, termelés, ügyfélszolgálat, számlázás, import-export, pénzváltás területén sem. Ha nagyon megunjuk netán a tanárkodást, esetleg el tudunk helyezkedni valami rokonszakmában, de teljesen más szakmára tanulás nélkül átnyergelni irreális elképzelés, sőt, ennek még az életkor is nyilván határt szab.

Tévhit: Szabadúszó nyelvtanár vagy, úgy osztod be az idődet, ahogy akarod.
Gondolom, ezt bármelyik komolyabb vállalkozó kapásból megcáfolja. Mi úgy osztjuk be az időnket, ahogyan a tanuló (ügyfél) akarja, azaz többnyire délután- este dolgozunk, nagyon későig. Vannak olyanok, akik még este 9-kor is képesek vagy kénytelenek nyelvórán ülni; ennek megfelelően egyes tanárok tanítanak is ilyen időpontokban. Nem is beszélve a hétvégéről. Sokunk nem tudja, mi az? A nyelvtanárság sajnos az a szakma, ahol meg kell barátkozni az antiszociális időbeosztással.

Tévhit: Nyelvtanár vagy, és nem ismered ezt a szót?
Hát bizony, nem lehet minden tanár két lábon járó szótár. Arról már nem is beszélve, hogy sok diák szeretné, ha olyan szavak jelentését fejtenénk meg helyette, amire nem is pontosan emlékszik vagy „nem is biztos, hogy így kell kiejteni, de nem tudom pontosan, hogy kell leírni.” Hát így aztán meg végképp nehéz segíteni. Nekünk teljesen természetes, hogy nem csak tanárok, hanem tanulók is vagyunk, és gyakran látunk új szavakat, kifejezéseket. Fogadd el, hogy nem vagyunk mindentudók!

Tévhit: Nyelvtanár vagy, neked aztán nem sok stressz van az életedben, mert a munkád eredménye nem mérhető számokkal.
Az egyik legnagyobb tévedés! Nézzük csak, milyen stresszfaktorok vannak egy nyelvtanár életében? Vannak csoportok, akikkel valahogy nem sikerül az összhang, ezért aztán bármit megtehetsz (ahogyan többnyire meg is tettél), de mégsem sikerül egymásra hangolódni. Ez az állapot (tanfolyam) tarthat akár egy-két évig is. Ez pont olyan érzés, mint például egy terrorizáló főnök mellett dolgozni. Aztán vannak olyan gyerekek, akikkel ugyanez a helyzet, csak a viselkedésükkel veszélyeztetik mások épségét. Ezért aztán sokszor úgy érzed, az óra nem is a nyelvtanulásról szólt, hanem csak arról, hogy mindenki épségben túléljen 45 -50 vagy 60 percet; sőt, sokszor még többet is. Ezt szerintem bármelyik pedagógus kollegám alátámasztja, aki kisebb korú gyerekekkel foglalkozik. Aztán az utazás. Sokszor alig van idő, hogy egyik helyszínről a másikra átérjünk, és csak az utolsó pillanatban „esünk be” az órára; főleg, ha az előző csoportban egy-két diáknak halaszthatatlan megbeszélnivalója volt. Ott vannak aztán a szülők. Sokuk irreális követelményeket támaszt a heti egy-két órás nyelvtanfolyammal szemben. Presszionálják a gyereket és a tanárt egyaránt, hogy „produkáljon” valamit a csemete angolul, de lehetőleg már az első óra után folyékonyan értsen és beszéljen is. A legtöbb szülőnek határozott elképzelése van arról, hogyan kell nyelvet tanulni (netán tanítani) és vérig sértődnek, ha az iskolai jegyek nem javultak látványosan egy-két hónap alatt. Nyelviskolaként ilyenkor meg kell gondolni a kommunikációt a szülőkkel, végső soron ők is ügyfelek. És itt még nincs vége! Sok diákunk nagyon fontos vizsga előtt áll. Életük fontos esélyét fogják elszalasztani, ha nem sikerül a kiszemelt vizsga az adott határidőre. Ez hatalmas stresszt ró diákra és tanárra egyaránt. Nem kevés pénz és idő forog kockán, ezért tehát mindent megteszünk, hogy sikeres legyen a vizsga. Sokszor többet is, mint „kötelező” lenne: extra feladatokat készítünk (és javítunk ki), módosítjuk a tantervet, átütemezünk dolgokat és különféle módokat találunk arra, hogyan motiváljuk a diákokat. Ha nem sikerül a kitűzött célt elérni, mi személyes kudarcként éljünk meg.

Tévhit: Nyelvtanár vagy (nem iskolában), halálra keresed magad!
Ez a kedvencem. Kevesen tudják, hogy valójában a legtöbbünk szabadúszóként a fizetési skála közepét éppen súrolja, napi 8-10 óra munkával, és igen, sok-sok stresszel. Keveseknek adatik meg az „álommunka”, ami a mi szakmánkban az lenne, hogy kevés tanítási óra mellett saját nyelviskolánk koncepcióját egyengetjük, több kollegával (alvállalkozókkal) együtt, miközben a bevételeink is stabilak. Legtöbbünk más nyelviskolák által kiszervezett nyelvtanfolyamok alvállalkozójaként szaladgál naponta többször egyik helyszínről a másikra (saját költségén), hogy reggeltől estig
(több-kevesebb szünettel) mosolyogva, türelmesen motiválja, segítse a diákokat.

Tévhit: Biztosan unalmas lehet évek óta ugyanazt magyarázni.
NEM! Mert nem ugyanazt és sohasem ugyanúgy magyarázunk. Mi is megpróbálunk haladni a korral, és igyekszünk folyamatosan új és aktuális forrásokat, szemléltető eszközöket találni. Jöhet bármi, amivel tanítani/tanulni lehet. A tanulási folyamatról alkotott tudás is egyre fejlődik, megjelennek az újabb és újabb koncepciók. Mi ezeket igyekezünk „letesztelni”, még akkor is, ha esetleg a tanulóknak nem mindig tűnik fel. Jól összeállítani egy óratervet igazi kihívás, és ugyanaz az óra sohasem történik ugyanúgy, hiszen rengeteg tényező befolyásolja annak menetét. Leginkább a csoport összetétele és az egyéni tanulási módok, a csoport dinamikája, az óra időpontja, stb. Ehhez maximálisan igyekszünk alkalmazkodni, így minden egyes óra nekünk is tartogat meglepetéseket.

Gondolom, még kihagytam néhány dolgot, de biztos vagyok benne, hogy lesznek kollegák, akik a tévhitek listáját ki tudják bővíteni a saját tapasztalataikkal.