Ehhez több tényezőt is meg kell vizsgálnunk. Sok esetben nyelvtanárok között is gyakori vitatéma, hogy mennyi idő alatt lehet megtanulni egy nyelvet? Esetünkben szorítkozzunk arra az életszerű szituációra, hogy néhány éves általános iskolai-középiskolai angoltanulás után meguntad az egy helyben topogást, és végre a tettek mezejére lépsz: nyelvvizsgázni szeretnél. Mennyi időbe fog ez neked telni; a szüleidnek pedig mennyibe fog ez „fájni”?

Mivel már van némi előismereted, feltételezzük, hogy erős A2/B1 (alapfok) szintről indulhatsz a startvonalon. Erről a szintről bk. 90-140 óra tanulással lehet nyelvvizsga szintre jutni. Természetesen nem lehet pontosan becélozni, hogy mennyi idő alatt lehet az áhított bizonyítványt a kezedbe kapni. No de miért is? Mert:

• nem mindenki érdeklődik a nyelvtanulás / nyelvek iránt. Nyilván nehezebb egy tantárgyat „megtanulni”, ha eleve nem tartozik az érdeklődési körödbe.
• Számít az is, hogy esetleg tanulsz/beszélsz-e más nyelvet/nyelveket is? Ha igen, az megkönnyíti a nyelvtanulást, az ember agya „rááll” a nyelvtani szabályokra; a sémák sokat segítenek a folyamat felgyorsításában.
• Milyen tanárod van? Netén egyedül készülsz? Milyen segítséggel?

Itt az utolsó pontnál időzzünk el egy kicsit. Biztosan vannak olyan elemek, amelyeket könnyebben, másokat nehezebben tanulsz meg. A nyelvtani jelenségeket például meg kell érteni, rengeteg példamondatot, szöveget megnézni, értelmezni, majd begyakorlás után többé-kevésbe automatikusan sikerül használni a megtanult formulákat. Ugyanez érvényes például a szókincsre is; itt is hasonló módon „tanuljuk” az új szavakat, kifejezéseket. És akkor még nem is beszéltem mondjuk a hallás után szövegértésről, ami önmagában több posztot is megérne. DE! Itt jön a tanár. Sokan sokfélék vagyunk, sokféle módszerrel próbálunk segíteni a hatékony tanulásban. Sajnos azonban be kell vallani, hogy vannak olyan tanárok is, akik kevésbé felkészültek és tapasztaltak, vagy… mondjuk kinyíltan: kevésbé motiválja őket a diák sikere, így nyilván nem fontos számukra, hogy a magánóráikat átgondolják, megtervezzék. Amolyan ad-hoc történik minden, sok-sok improvizációval és számodra feleslegesnek tűnő tanári magyarázattal. És el is érkeztünk posztom lényegéhez: ilyenkor kerül a legtöbbe a nyelvtanulás. Honnan tudod, hogy csak az idődet, szüleid pedig a pénzt vesztegetik? Nézzük meg a legfontosabb „tüneteket”:

• a tanár láthatólag nem készült az órára, az utolsó pillanatban esik be az órára is, mert ezernyi dolga volt előtte, azaz „fejben” sincs ott az órán.
• A közös munka megkezdésekor nem volt szintfelmérés, nem kérdezte meg különösebben, hogy mi a nyelvtanulás célja, így nem is tudta megmondani, hogy mikorra lehet a célt elérni?
• A nyelvtanulás nyúlik, mint a rétestészta, akár évekig is, de nyelvvizsga-készülés még mindig nincs a láthatáron, holott az erős alapfokú tudás már nyilvánvaló.
• Sok-sok feladatmegoldás, és nyelvtani magyarázat. Az órák tulajdonképpen az iskolai unalmas nyelvórák replikái, ugyanaz történik óráról órára.
• Fél órára nyúló hallott szövegértés, amikor is a tanár láthatólag mással van elfoglalva, ami a telefon-nyomkodástól akár a telefonálásig, extrém esetekben a vacsora kavargatásáig terjed.
• A tanár szerint, akármikor kérdezed, még nem állsz kész a nyelvvizsgára.
• Egyéb, oda nem illő, magán-jellegű dolgokkal tölti meg az órát.
• Tanterv, haladási ütem nincs. Úgy érzed, nem a tanulási folyamat része vagy, csak elszenvedője.

Ha ilyen tanárral hozott össze a „szerencse”, akkor menekülj! Helyette keress valakit, aki:

• Ingyenes szintfelmérőt és alapos beszélgetést ajánl a nulladik alkalommal.
• Többet beszél a diák, mint a tanár.
• A tanulási időt nem lopja felesleges, egyedül is elvégezhető feladatokkal, úgy mint nyelvtani jelenségek hosszas és kimerítő magyarázása (magyarul, ráadásul), feladatok íratása, hosszú szövegek többszöri meghallgatása.
• A tanulási folyamatot megtervezi, pontosan tudható, a tanfolyamnak mikor van vége; ezáltal a költségek is pontosan kiszámíthatók.
• Az órákon maximálisan figyelembe veszi az érdeklődési körödet, személyiségedet.
• Folyamatos visszajelzést ad, értékelése mindig arra irányul, javaslatot tesz a fejlesztendő területekre és plusz feladatokkal segíti a tanulást.

Ez a fajta együttműködés természetesen két emberen múlik. Hogy mit tehet a diák, ha kikerül a haszontalan nyelvtanár „karmai” közül? A következő posztban részletezzük.