Sokszor találkozom diákokkal, akik már túl vannak néhány sikertelen nyelvvizsgán, és egyre kedvetlenebbül és levertebben, rossz hangulatban kezdenek neki az újabb felkészülésnek, sokszor új tanárral. Sok-sok évvel ezelőtt ilyen problémával keresett meg egy érettségi előtt álló fiatalember, aki úgy érezte, hogy az angol tudása nem is olyan rossz, de nem értette, miért nem sikerült a nyelvvizsgája negyedszerre sem. Az első beszélgetés után már úgy gondoltam, rájöttem a problémák okára, és sejtésem beigazolódott. Valóban folyékonyan beszélt angolul, de hiányzott "az élet" a beszédéből (és írásaiból is). Olyan érzésem volt, mintha sokszor nem is angolul beszélne, hanem valami rossz minőségű fordítógép beszélne hozzám. Az idiomatikus kifejezések, tipikus szófordulatok teljesen hiányoztak a szókincséből, tudása nagyon "könyvízű" volt, és ráadásul sajnos pontatlan  és nyelvtanilag helytelen is. Pechjére pedig éppen négyszer próbálkozott egy olyan nyelvvizsgával, ahol a magyarról idegen nyelvre való fordítás súlyozottan számít az értékelésnél. 

Rengeteg, a való életből vett szituációt és autentikus szöveget néztünk meg, mire lassacskán kezdett természetesebben beszélni és írni. Ezzel párhuzamosan kerestünk egy számára megfelelőbb nyelvvizsgát, ahol nem az írásbeli produkció, hanem inkább a megértés a fontosabb. 

Három hónap kemény munkájával az érettségi mellé kezébe vehette a nyelvvizsga-bizonyítványt is. Remélem, azóta volt alkalma esetleg Angliában megfordulni, ahol hallott egy kis igazi londoni szlenget is.